“No marshrutka!! Taxi!!”- Isten hozott Grúziában

Szerző:
Mestia után Kutaiszibe mentem, ami a grúz fővaros mellett az ország második legfontosabb gazdasági és közigazgatási központja. Számomra érthetetlen módon pl. Kutaisziben van a grúz Parlament.
A marshrutkán velem utazott egy idősebb koreai pár, valamint két igazán belevaló és jófej, középkorú hölgy Krakkóból. A lengyeleket amúgy is kifejezetten csípem, de Kasha és Maya igazán üdítő társaság volt. Mivel nem foglaltam előre szállást, az ő javaslatukra ugyanabba a hostelbe mentem, amibe ők szálltak meg. Bár maga a szállás nem volt egy nagy eresztés, de 12 lari/éj (kb. 1200 Ft) árért nem vártam Ritz Carlton-szintű ellátást. Viszont abszolút a központban volt.
Mivel Kutaiszire bőven elég pár óra (ebből legalább egyet szánjunk a város felett emelkedő Bagrati-katedrális meglátogatására), így másnap ismét a természeti látnivalókat vettem terítékre. Ezekből pedig van bőven Kutaiszi környékén, én idő híján ezekből csak kettőt, az Okatse-, valamint a Martvili-kanyont látogattam meg (utóbbi nem volt betervezve).
Ha valamitől megcsömörlöttem az utazásom alatt, az a marshrutkázás. Az elején még érdekes meg vicces volt, de most már ott tartok, hogy bármi, csak ne marshrutka! Csak az a baj, hogy itt nincs más. Így az Okatse-kanyonhoz is azzal mentem. A kanyon kb. 50 km-re van Kutaiszitől, közvetlen kisbusz azonban nem megy oda, Khoni nevű kisvárosban kell átszállni. A buszon összeismerkedtem egy helyi sráccal, aki katona. 9 évvel ezelőtt, mindössze 18 évesen harcolt az orosz-grúz háborúban, tehát a srác velem egy idős volt, ami meglepett, mert legalább 35-nek néztem. Beszélgetésünk témája ugyanaz volt, mint amiről általában a legtöbb helyi beszél: Grúzia mennyire király hely és az oroszok mekkora szemetek! Zviadnak hála a khoni buszállomáson a végtelenül kedves, turistabarát és országimázs növelő taxisok sem tudtak csőbe húzni, akik szerint az Okatse-kanyonhoz bizony nem megy marshrutka! Oda?? Hát oda csak taxival lehet menni! Zviad utánakérdezett és természetesen megy marshrutka, de csak 50 perc múlva. Első számú szabály Grúziában: ne higgy a taxisoknak! 
Végül sikeresen odaértem az Okatse-kanyonhoz, aminek a bejáratánál összefutottam Kashával és Mayával. Ők privát sofőrrel jöttek fel, és mondták, hogy az autó elviszi őket a Martvili-kanyonhoz is és ha gondolom, csatlakozzak hozzájuk, legalább a visszaút árát el tudjuk harmadolni. Ez teljesen jól hangzott, és így legalább a Martvili-kanyont is megtudtam nézni, ami sokkal jobban tetszett, mint az Okatse, nagy kár lett volna, ha kihagyom. Közben pedig átvettük egymással a magyar-lengyel nyelvlecke alapjait, és megtanítottuk egymást káromkodni. 
A nap végén elmentem Kasháékkal egy kutaiszi pincészethez, ahol lehetőségem volt megkóstolni a híresen finom grúz borokat, és a chacha-t, ami voltaképpen grúz brandy. Míg előbbi valóban nagyon finom volt, utóbbi a maga 50 fokos erősségével... hát örültem, hogy nem vittem ki kifelé menet az ajtófélfát. 

Másnap tovább is álltam Kutaisziből, ám egy kis apró baki miatt Tbilisziben kötöttem ki. Goriba szándékoztam menni, azonban a marshrutkán nem sokkal úti célom előtt bealudtam. Mire feleszméltem már Tbiliszi előtt voltunk 20 km-re. Van egy sanda gyanúm, hogy a kisbusz meg sem állt Goriban, mert arra felébredtem volna, úgyhogy innen is üdvözlöm a sofőrt. Így hát Tbilisziben vagyok, egy nappal korábban, mint terveztem.


A Bagrati-katedrális Kutaisziben

Az Okatse-kanyon tériszonysoknak egyáltalán nem ajánlott!

A híd eléggé kilengett

De a látvány lenyűgöző volt

Grúzia kifogyhatatlan a természeti szépségekből

A Martvili-kanyon még varázslatosabb volt

Sajnos tovább már nem lehetett menni

A kanyon lehetne akár egy Tim Burtok film díszlete is

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Bes Of... (vol.3)

Szerző:
Kép
Közkívánatra készítettem egy újabb top 10-es listát, de ígérem nem lesz több, mert már ez is kicsit erőltetett. A helyi gasztronómia megismerése éppúgy hozzátartozik az utazások izgalmaihoz, azonban sajnos én csak az utóbbi években lettem erre nyitott és érdeklődő. Különösebb ínyencségek, vagy az európai gyomor számára extrém különlegességnek számító kaják nem nagyon vannak a listán (még), de legyen akár az egy egyszerű pizza, vagy a sokak kedvence, a császármorzsa, ami finom az finom, és ha különösen az, akkor itt a helye a listán. Íme, a 10 legjobb kaja, amit külföldön kóstoltam. (Megjegyzés: sajnos igen sok kajáról nem készítettem fotót, így több helyre csak „kiguglizott” képet tudtam beszúrni) 10. Császármorzsa (Villach an der Drau, Ausztria) Ki ne ismerné ezt az egyszerűen elkészíthető, de isteni édességet, a császármorzsát? Ráadásul, aki hamisítatlan, autentikus ízekre vágyik, annak nem is kell messzire mennie, csupán ide a szomszédba, Ausztriába. Életem első külföldi utaz...
További információk

Irány a vadkelet!

Szerző:
Kép
Kedves Barátaim! Egyelőre még csak hozzátok szólok, mert Ti követitek majd a kalandjaimat, remélhetőleg rendíthetetlen figyelemmel. Mint oly sokan tudjátok napokon belül ismét útra kelek, az úti cél Közép-Ázsia és a Kaukázus. Egyedül egy hátizsákkal, minimális költséggel igyekszem minél jobban megismerni ezt a két valóban kevéssé ismert régiót és annak kultúráját, természeti kincseit, az ott élőket, és gasztronómiáját. Igyekszem minél sűrűbben jelentkezni fotókkal és történetekkel, melyeket - amennyire a technikai feltételek lehetővé teszik- itt osztok majd meg Veletek. A túra első állomása Kazahsztán lesz, ahol terveim szerint 10-11 napot töltök majd, ahonnan a szomszédos Kirgizisztánba megyek tovább. Innen október 11-én repülök Törökországba, Isztambulba, ahol 3-4 napot tervezek eltölteni. A városnézés után Grúzia következik, ahol egy újabb legalább 10 napos felfedező túra vár rám, hogy minél jobban megismerjem ezt a csodálatos országot. Grúzia után, az utam végső állomása, egy...
További információk

Best Of...

Szerző:
Kép
Sajnos egy újabb nagyobb utazás még várat magára (remélhetőleg nem sokáig), addig, hogy ne haljon meg a blog készítettem egy „Best Of” féle posztot, azokból a fővárosokból, ahol eddig jártam. Nehéz volt sorrendet állítani, valamint kiszűrni tíz várost, azok közül, ahol már jártam. Már csak azért is, mert nem voltam még olyan helyen, ami csalódást keltett volna, vagy ami ne lett volna valamiért különleges számomra. Most mégis kiemeltem 10 fantasztikus várost, amelyek nem is az építészeti csodái, sokkal inkább a sajátos hangulatuk miatt lopták be magukat a szívembe. 10. Párizs, Franciaország Talán Párizs az egyetlen tipikus turistás város a listán. Európa, sőt a világ egyik leglátogatottabb úti célja méltán népszerű, azonban a turisták fullasztó jelenléte nagyon sokat ront az összképen. Viszont a városnak annyira egyedi és erőteljes atmoszférája van, amit ez az irdatlan embertömeg sem tudott elnyomni, még főszezonban sem. Egyik leghatározóbb élményem, amikor kora reggel, még jóval 8...
További információk