HUman On Way

Két napja még a havat tapostam több mint 3000 méteren, ma pedig mezitláb sétáltam a kazah sivatag homokdűnéi között. Ahogy az előző posztom címében említettem, ez az ország valóban ezerarcú. Mindennapra jut valamilyen elképesztő látnivaló vagy élmény, és még hol van a vége... A mai napon az Altyn Emel Nemzeti Parkba sikerült eljutnunk. Tegnapi útitársammal, Stefannal reggel 8-kor találkoztunk a Sayakhat buszállomáson, abban bízva, hogy ismét találunk egy sofőrt, aki közvetlenül elvisz minket úti célunkig. Ezúttal velünk tartott egy francia srác is, César, aki Stefanhoz hasonlóan Couchsurfingen jelentkezett a felhívásomra. Egyébként hozzám hasonlóan mind a ketten egy nagyobb túrán vannak. Stefan Németorszagból indult és Dél-Korea az úti célja, ám kizárólag szárazföldi közlekedési eszközöket vesz igénybe (vonat, busz, stop). César pedig a közép-ázsiai országokat járja be.  A mai fuvarra 38000 tengében állapodtunk meg. Ez ugyan több, mint a tegnapi ár, de abból a szempontból érthet

Az utóbbi két napom Kazahsztán lenyűgöző természeti látnivalóinak felfedezésével telt. Tegnap a közeli Shymbulak-hoz mentem fel, ami egy Almatihoz közeli síközpont. Annyira közeli, hogy a városi 12-es busszal nem egész 25 perc alatt oda is lehet érni a felvonó lenti végállomásához. Összesen három kabinos felvonóval kell menni, ami közel egy óra alatt visz fel a 3200 m-es magasságba, ahonnan már csak egy karnyújtásnyira van az Almatihoz közeli hegyek legmagasabb, 4200 m-es pontja. Alább a képek magukért beszélnek. Egyszerűen csodálatos volt. A mai nap pedig végre sikerült eljutnom a Charyn-kanyonhoz, amiről már kezdtem letenni, annyira lehetetlennek tűnt az odavaló eljutás. Mint ahogy korábban írtam, a szervezett csoportos túrák csak hétvégente indulnak, ami nekem a Kolsay-tavi túra miatt kiesik, hétfőn pedig már indulok tovább Bishkekbe, Kirgizisztánba. Maradt tehát az egyénileg való eljutás. Igen ám, de hogyan? Az autóbérlés jöhet még szóba, de az egymagamnak nagyon drága, szóva

Almati. 1997-ig volt Kazahsztán fővárosa, de mind a mai napig a legnagyobb és a legnépesebb város az országban. Minden másban Asztana már lepipálta, ami a helyieknek nagyon szúrja a szemét. Almati lakói a mai napig sérelmezik, hogy a kormány elvette tőlük a fővárosi rangot és azt Asztanának adta. A költözésnek több oka is van: egyrészt Asztana sokkal inkább az ország közepén fekszik, ami egy ekkora területű állam esetében nem utolsó szempont (Kazahsztán a világ 9. legnagyobb területű állama). Másrészt mivel Almatit hegyek veszik a körül, a szmog mindig beszorul a város fölé, és a levegő rendkívül szennyezett. A harmadik ok, hogy az országban jelentős orosz lakosság él, és emiatt fontosabb volt az orosz határhoz közelebb helyezni a fővárost, hogy az emiatt odaköltöző kazah lakosság felhigítsa az egy tömbben élő oroszokat, ezzel elejét véve különböző belső konfliktusoknak. Ámbár a kazah-orosz viszony rendkívül erős, sőt mi több: Kazahsztán az egyetlen szovjet utódállam, ahol sokan noszt

Tegnap délelőtt megérkeztem Almatiba. A vonatút rögtön egy kellemes meglepetéssel indult. Annak ellenére, hogy normál ülőhelyet foglaltam -mivel az jóval olcsóbb volt- mégis hálókabinban utaztam. Így a több mint 12 órás utazás nagy részét átaludtam. Almatiban az állomason várt Evgenija, akivel először a Butakova-vízeséshez mentünk. A hely csodálatos, elképesztő, hogy mekkora hegyek magasodnak Almati körül. A parkolótól a vízesés egy laza 3 km-es gyaloglásra van, viszont hegynek felfelé. Vasárnap lévén viszonylag sokan jöttek ki a városból kirándulni, javarészt fiatalokból álló csoportok és családosok. A túraút mentén rengeteg eldobált műanyag palack volt, amit Evgenija nagy serényen összeszedegetett. Mikor már láttam, hogy mindkét kezében két-két üres flakon van, én is elkezdtem felszedni. Útközben találtunk eldobált nejlon zacskókat is, és abba kezdtük el gyűjteni. Mire visszaértünk a parkolóba fejenként két-két nagy zacskó szeméttel a kezünkben battyogtunk. Megmondom őszintén ne

Megérkeztem Asztanába, de hirtelen még nem igazán tudom hova tenni a várost. Vadlovak, jurták és sztyeppék helyett, egy hipermodern metropolisz fogadott, hatalmas terekkel és sugarutakkal. A legutolsó térkő is tökéletesen, precízen meg van tervezve, csak éppen emberek nincsenek sehol. Az egész nagyjából olyan, mintha felhúztak volna egy várost a semmi közepén, csak azzal nem számoltak, hogy ki fog benne lakni. Mintha kicsit túlgondolták volna a várostervezők, de talán nem véletlen. Bakuban járva tapasztaltam hasonlót. A helyiek rácsodálkoznak a turistára, pedig az egész város egy kirakat, aminek az a célja, hogy az ember idejöjjön, megnézze és elámuljon. Asztana csupán 1997-től lett hivatalos fővárosa Kazahsztánnak, azelőtt a valamivel nagyobb, Almati töltötte be ezt a szerepet. Asztana kazah nyelven, fantáziadúsan annyit jelent, hogy főváros. Állítólag tudatosan adták ezt a nevet a településnek, hogy a világ minden nyelvén könnyen kiejthető legyen. (1998-ig Akmolának hívták a várost

Kedves Barátaim! Egyelőre még csak hozzátok szólok, mert Ti követitek majd a kalandjaimat, remélhetőleg rendíthetetlen figyelemmel. Mint oly sokan tudjátok napokon belül ismét útra kelek, az úti cél Közép-Ázsia és a Kaukázus. Egyedül egy hátizsákkal, minimális költséggel igyekszem minél jobban megismerni ezt a két valóban kevéssé ismert régiót és annak kultúráját, természeti kincseit, az ott élőket, és gasztronómiáját. Igyekszem minél sűrűbben jelentkezni fotókkal és történetekkel, melyeket - amennyire a technikai feltételek lehetővé teszik- itt osztok majd meg Veletek. A túra első állomása Kazahsztán lesz, ahol terveim szerint 10-11 napot töltök majd, ahonnan a szomszédos Kirgizisztánba megyek tovább. Innen október 11-én repülök Törökországba, Isztambulba, ahol 3-4 napot tervezek eltölteni. A városnézés után Grúzia következik, ahol egy újabb legalább 10 napos felfedező túra vár rám, hogy minél jobban megismerjem ezt a csodálatos országot. Grúzia után, az utam végső állomása, egy