HUman On Way

7 hét, 5 ország, 1 utazás, de ezernyi élmény. Hazatértem életem eddigi legkalandosabb és legtartalmasabb utazásáról. Most itt az idő kicsit visszatérni a valóságba. Sok mindent tanultam az út alatt, de úgy érzem, hogy a problémamegoldó- és tájékozódó képességemet tökélyre fejlesztettem, a komfort zónámat pedig teljes mértékben magam mögött tudtam hagyni. Rengeteg fantasztikus embert ismertem meg, akiknek szemszögén keresztül kicsit másképp tudtam látni a világot, és ez segített abban, hogy még inkább nyitottabbá váljak. Most mégis azt érzem, hogy ez az utazás valami új kezdete. Most érzem úgy, hogy bárhova, bármikor el tudnék menni, hogy bárhol megállnám a helyem, és tudom, hogy a világ közel sem olyan veszélyes hely, mint azt sokan gondolják. Hogy mindenhol vannak rendes emberek, akik készek arra, hogy segítsenek, ha arra van szükségem. Ebben a záróposztban szeretnék írni egy kis összegzést külön témákra bontva, kicsit összehasonlítani a helyeket, ahol jártam, és pár gyakorlati ...

Utazásom lassan a végéhez közeledik, hiszen elértem az utolsó állomást, Örményországot, azon belül is a fővárost, Jerevánt. És persze utazásomhoz hűen az odaút sem volt zökkenőmentes, mert hát miért is lenne? Bár eredetileg marshrutkával terveztem menni, és bár minden egyes porcikám irtózott egy újabb 6 órás kéjutazástól, még mindig ez volt a legolcsóbb megoldás. (A vonat lehet, hogy olcsóbb lett volna, viszont lényegesen lassabb.) A buszállomásra kiérve azonban letámadtak a taxisok. Én pedig engedtem nekik. A sofőr kerek 200 lariért (20 ezer huf) már vitt is volna Jerevánba, már indította is a motort. Hát de mondom nem úgy van az, van még hátul két hely, várjunk szépen, hátha akad még jelentkező Jerevánba, nem sietek sehova. Ennyi pénzért amúgy se mennék egy métert sem. A sofőrnek ez láthatóan nem tetszett, és hirtelen le is ment az ár 150 larira. Még ezt is sokallottam, tekintettel arra, hogy a marshrutka 30 lari az örmény fővarosba. Nem egész 5 perc múlva egy taxi futott be mellé...

Kedves Barátaim! Egyelőre még csak hozzátok szólok, mert Ti követitek majd a kalandjaimat, remélhetőleg rendíthetetlen figyelemmel. Mint oly sokan tudjátok napokon belül ismét útra kelek, az úti cél Közép-Ázsia és a Kaukázus. Egyedül egy hátizsákkal, minimális költséggel igyekszem minél jobban megismerni ezt a két valóban kevéssé ismert régiót és annak kultúráját, természeti kincseit, az ott élőket, és gasztronómiáját. Igyekszem minél sűrűbben jelentkezni fotókkal és történetekkel, melyeket - amennyire a technikai feltételek lehetővé teszik- itt osztok majd meg Veletek. A túra első állomása Kazahsztán lesz, ahol terveim szerint 10-11 napot töltök majd, ahonnan a szomszédos Kirgizisztánba megyek tovább. Innen október 11-én repülök Törökországba, Isztambulba, ahol 3-4 napot tervezek eltölteni. A városnézés után Grúzia következik, ahol egy újabb legalább 10 napos felfedező túra vár rám, hogy minél jobban megismerjem ezt a csodálatos országot. Grúzia után, az utam végső állomása, egy...