Best Of...

Sajnos egy újabb nagyobb utazás még várat magára (remélhetőleg nem sokáig), addig, hogy ne haljon meg a blog készítettem egy „Best Of” féle posztot, azokból a fővárosokból, ahol eddig jártam. Nehéz volt sorrendet állítani, valamint kiszűrni tíz várost, azok közül, ahol már jártam. Már csak azért is, mert nem voltam még olyan helyen, ami csalódást keltett volna, vagy ami ne lett volna valamiért különleges számomra. Most mégis kiemeltem 10 fantasztikus várost, amelyek nem is az építészeti csodái, sokkal inkább a sajátos hangulatuk miatt lopták be magukat a szívembe.

10. Párizs, Franciaország

Talán Párizs az egyetlen tipikus turistás város a listán. Európa, sőt a világ egyik leglátogatottabb úti célja méltán népszerű, azonban a turisták fullasztó jelenléte nagyon sokat ront az összképen. Viszont a városnak annyira egyedi és erőteljes atmoszférája van, amit ez az irdatlan embertömeg sem tudott elnyomni, még főszezonban sem. Egyik leghatározóbb élményem, amikor kora reggel, még jóval 8 előtt neki indultam, hogy felfedezzem a várost. Első utam, hova máshova, mint az Eiffel-toronyhoz vezetett. A torony előtti téren, alig lézengtek még páran, én pedig teljes nyugiban és zavartalanul, egy pohár kávéval a kezemben élveztem az ébredező Párizs nyüzsgését, és a világ egyik leghíresebb épületének látványát. Mikor este visszamentem az Eiffel-toronyhoz, már a fűben fekvő emberek sokasága, hop-on-hop-off buszok, és bóvli árusok zűrzavara fogadott. A reggeli összhatás valahogyan jobban tetszett.

09. Ljubljana, Szlovénia

A szomszédos Szlovénia fővárosa számomra nagyon kellemes meglepetés volt. Ljubljana egy rendkívül tiszta, rendezett és békés légkörű város, ahol egyszerűen csak jól esik céltalanul sétálgatni. A szlovén főváros pozitív benyomását tovább növeli a festői hátteret nyújtó Alpok vonulatai, valamint az a tény, hogy kevesebb, mint egy órányi autózással lélegzetelállító tájakra juthatunk el, mint a Bledi-tó, a Vintgar-szurdok, vagy a szlovén Adria. 

08. Tallinn, Észtország

Észtország fővárosa, Tallinn, egy gyönyörű kis ékszerdoboz. Rendkívül élhető, és emberi léptékű város. Nyugis, de mégsem érzi azt az ember, hogy semmi nem történik körülötte. Az óváros egészen ép állapotban maradt fenn, rendkívül hangulatos. Az egyetlen negatívum a város tengerparti része, ami teljesen parlagon van hagyva, és elég elszomorító látványt nyújt. Szerintem Tallinn azon kevés városok közé tartozik, ami télen, akár hóval borítva sokkal hangulatosabb lehet, szívesen megnézném egyszer úgy is.

07. Pristina, Koszovó

Koszovó fővárosa a legtöbb ember számára egy jellegtelen, panelrengetegből álló koszfészek. És valóban az! Ráadásul itt láttam a világ eddigi legrondább épületét, mely a Nemzeti Könyvtár szerepét töltötte be. Viszont, aki odáig van a balkáni hangulatért, annak Pristina maga lesz a kánaán. Az emberek lazasága akarva-akaratlan átragad, és bár a gazdasági helyzet minden okot megadna a városnak, hogy egy komor, szürke betontömeg legyen, mégis optimista, jókedvű benyomást kelt. De azt hiszem ez jellemző az összes balkáni nagyvárosra (és a balkáni mentalitásra egyaránt), emiatt ennyire szerethetők.

06. Baku, Azerbajdzsán

Baku talán azért hagyott bennem mély nyomot, mert az első olyan hely volt az életemben, ahol igazán meg tudtam tapasztalni, mit az a kulturális sokk. Nem vagyok híve a felhőkarcolós, hipermodern metropoliszoknak, de Baku valahogy meg tudta őrizni egyedi karakterét a város modern építészete ellenére. Természetesen a keleti diktatúrákra jellemző megalomán ambíciók felfedezhetők a városképen, a mellbevágó társadalmi különbségek pedig szemmel láthatók. A három kaukázusi főváros közül úgy gondolom, hogy Baku lehet a legérdekesebb egy európai számára, már csak azért is, mert ez áll a legtávolabb az európai kultúrától.

05. Tbiliszi, Grúzia

Baku után nem megyünk túlságosan messzire, csak a szomszédos Grúziába. Tbilisziben semmilyen komolyabb vagy jelentősebb látnivaló nincs, de a város látképe és hangulata első látásra belopja magát az ember szívébe. Grúzia nagyon igyekszik felzárkózni Európához és ezek a törekvések Tbilisziben öltenek igazán testet, és bár az igyekezet észrevehető, egy európainak azért feltűnik az a plusz, ami megkülönbözteti a várost. Érdekes megfigyelni a keleti konzervativizmus és az egyre kibontakozó önkifejezés együttélését. Csak egy példa: egy kedves öregúr megáll a templom előtt, hogy keresztet vessen, miközben mellette elsétál egy egymás kezét fogó meleg pár. És valóban, ez Tbiliszi!

04. Riga, Lettország

Lettország és egyben a Baltikum fővárosának is tartott Riga szintén a hangulata miatt volt megnyerő számomra. Tallinnhoz hasonlóan a lett főváros is magán hordozza a skandináv kultúrához hasonló jegyeket, a város környéke pedig igazán különleges és páratlanul szép helyeket rejt, úgy mint Jürmala fenyvesekkel szegélyezett tengerpartja, vagy a vadregényes Gauja Nemzeti Park. Rigának szerencsére nem volt olyan lehangoló városrésze, mint Tallinnban a tengerparti rész, az óváros pedig elbűvölően szép.

03. Tirana, Albánia

Vicces, mert Tirana dobogós helyezését igazából semmi sem indokolja. A város egyszerűen csúnya, a közlekedésre a kaotikus megnevezés pedig közel sem kifejező. Talán az elfogultságom Albániával szemben, vagy a Balkán-imádatom végett szerettem meg ennyire Tiranát, nem tudom. De igazából pont az ilyen városokért vagyok úgy oda, amikor nem tudok megnevezni egy-egy konkrét okot vagy helyet, hogy mi szeretette meg velem. Egyszerűen csak maga a légkör, az az érzés vagy benyomás, amit ott megtapasztaltam. A legfurcsább, hogy Tirana volt az első balkáni város, ahol először ötlött fel bennem a gondolat, hogy itt akár szívesen laknék is.

02. Lisszabon, Portugália

Emlékszem, mielőtt Lisszabonba utaztam kérdően vakartam a fejem, hogy de hát miért pont Lisszabon? Annyi nyugat-európai főváros van, ahol még nem jártam Amszterdamtól kezdve Berlinig, és ahová régóta el akarok menni. Aztán egyszer csak ott voltam egy napsütötte novemberi napon a Terreiro do Paco közepén, amiről a mai napig úgy gondolom, hogy az eddigi legszebb tér, amit valaha láttam. Olyan, mintha Lisszabont költők, zenészek és festők laknák, akik a saját művészi hajlamaik szerint és bohém életmódjukhoz alakították volna a várost. Bárhogy is ellenkezünk, rabul ejt minket.

01. Szarajevó, Bosznia-Hercegovina

Szarajevó mindig is különleges helyet foglal el a szívemben. Egy olyan időszakomban látogattam meg a bosnyák fővárost, amikor magam sem igazán találtam a helyem. A háború által megtépázott Szarajevó rengeteg szenvedésen ment át, az épületek, az utcák, az emberek rengeteget tudnának mesélni. A balkáni mentalitásra jellemző életigenlés, azonban itt is tetten érhető. A város továbblépett, és a jövőbe tekint, de sebei mindig emlékeztetni fogják a múlt szörnyűségeire. Szarajevó az egyetlen hely, ahol azt éreztem, hogy a városnak lelke van. Ott ahol 20 éve még lövöldözés, vér, és sírás töltötte meg az utcákat, ma müezzinek hangja, frissen őrölt kávé illata és labdázó gyerekek nevetése köszön vissza. Szarajevó az új kezdet szimbóluma.