HUman On Way

7 hét, 5 ország, 1 utazás, de ezernyi élmény. Hazatértem életem eddigi legkalandosabb és legtartalmasabb utazásáról. Most itt az idő kicsit visszatérni a valóságba. Sok mindent tanultam az út alatt, de úgy érzem, hogy a problémamegoldó- és tájékozódó képességemet tökélyre fejlesztettem, a komfort zónámat pedig teljes mértékben magam mögött tudtam hagyni. Rengeteg fantasztikus embert ismertem meg, akiknek szemszögén keresztül kicsit másképp tudtam látni a világot, és ez segített abban, hogy még inkább nyitottabbá váljak. Most mégis azt érzem, hogy ez az utazás valami új kezdete. Most érzem úgy, hogy bárhova, bármikor el tudnék menni, hogy bárhol megállnám a helyem, és tudom, hogy a világ közel sem olyan veszélyes hely, mint azt sokan gondolják. Hogy mindenhol vannak rendes emberek, akik készek arra, hogy segítsenek, ha arra van szükségem. Ebben a záróposztban szeretnék írni egy kis összegzést külön témákra bontva, kicsit összehasonlítani a helyeket, ahol jártam, és pár gyakorlati ...

Az új hostel nagyon jó választásnak bizonyult, és sokkal komfortosabb volt, mint az előző. Az utolsó estén kívül végig egyedül voltam a szobában, így nem volt, aki rám nyissa az ablakot szerencsére. Az első kellemetlen tapasztalatok és keserű szájíz után Isztambul engem is meggyőzött. Turisták bár voltak bőven, de nem volt annyira fullasztó a jelenlétük, mint azt legutóbb Párizsban vagy Barcelonában tapasztaltam. Gondolom az elmúlt hónapok eseményei megtették hatásukat. A város meglepően tiszta és rendezett a keleti viszonyok ellenére. Sajnos rengeteg olyan hely és látnivaló maradt, ami az idő szűke miatt nem fért bele az isztambuli látogatásomba. Ami kicsit csalodás volt az a Nagy bazár valamint az Egyiptomi bazár. Túlságosan turistás hely mind a kettő, egyaltalán nem jön vissza az a hangulat, mint pl. a biskeki Osh bazárban.  Nem is nagyon szaporítom a szót, mert nem akarok útikönyvet írni, így inkább beszéljenek a képek. Ui.: e sorok írása közben épp a buszon ülök Batum...

Hegyek, völgyek, kanyonok, erdők, sivatagok és tavak után most egy kis időre búcsút intek a természetnek és egy igazi nyüzsgő nagyvárost veszek célba, Isztambult. Az elmúlt utazásaim során a nagyvárosok (főleg a zsúfolt, turistás nagyvárosok) nálam betették a kaput, egyértelmű, hogy sokkal inkább a természetközeli látnivalókat preferálom. Kazahsztán és Kirgizisztán érintetlen vadonjai egy olyan meditatív kedélyállapotot okoztak, amiből nem igazán kívánkoztam kizökenni, azonban sejtettem, hogy a lüktető Isztambul ezt könnyen meg fogja tenni. Sebaj, ez a város is egy “must see” hely, egyszer az életben el kell ide jönni, és bár hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem vonzott volna a város. Viszont az első, Isztambulban töltött napom után kiderült, hogy a fentebb leírt félelmeim nem voltak alaptalanok. De kezdjük az elején! Legutóbbi posztom az Ala Archa Nemzeti Park és a nem mindannapi taxis fuvaromról szólt. Másnap volt az utolsó teljes napom Kirgizisztánban. Ezen a napon már nem mozdu...

Kedves Barátaim! Egyelőre még csak hozzátok szólok, mert Ti követitek majd a kalandjaimat, remélhetőleg rendíthetetlen figyelemmel. Mint oly sokan tudjátok napokon belül ismét útra kelek, az úti cél Közép-Ázsia és a Kaukázus. Egyedül egy hátizsákkal, minimális költséggel igyekszem minél jobban megismerni ezt a két valóban kevéssé ismert régiót és annak kultúráját, természeti kincseit, az ott élőket, és gasztronómiáját. Igyekszem minél sűrűbben jelentkezni fotókkal és történetekkel, melyeket - amennyire a technikai feltételek lehetővé teszik- itt osztok majd meg Veletek. A túra első állomása Kazahsztán lesz, ahol terveim szerint 10-11 napot töltök majd, ahonnan a szomszédos Kirgizisztánba megyek tovább. Innen október 11-én repülök Törökországba, Isztambulba, ahol 3-4 napot tervezek eltölteni. A városnézés után Grúzia következik, ahol egy újabb legalább 10 napos felfedező túra vár rám, hogy minél jobban megismerjem ezt a csodálatos országot. Grúzia után, az utam végső állomása, egy...