HUman On Way

Ebben a posztban néhány fontos tudnivalót és gyakorlati tanácsot szeretnék megosztani, elsősorban a térségben való közlekedésről, és azok árairól. Az alábbi listán az általam használt közlekedési mód, az ár és az utazási idő olvasható. Bár a legtöbb esetben nincs B-verzió, tehát bizonyos városokba eljutni csak egyféleképpen lehetséges. (az árakban lehetnek kis eltérések az aktuális árfolyam végett) Továbbá alább olvasható néhány fontos info a nagyobb városokban való tömegközlekedésről. Budapest- Asztana (repülő, Wizzair) Ár: 12.000 HUF Utazási idő: 5 óra 15 perc Asztana- Almati (vonat hálókabinban) Ár: 8500 HUF Utazási idő: 13 óra Almati-Biskek (marshrutka) Ár: 1000 HUF Utazási idő: 3 óra Biskek- Karakol (marshrutka) Ár: 2600 HUF (oda-vissza) Utazási idő: 6 óra (egy irányba) Biskek- Isztambul (repülő, Air Manas) Ár: 35.000 HUF Utazási idő: 6 óra Isztambul- Batumi (busz) Ár: 8900 HUF Utazási idő: 21 óra Batumi- Mestia (marshrutka) Ár: 3300 HUF Utazási idő:

7 hét, 5 ország, 1 utazás, de ezernyi élmény. Hazatértem életem eddigi legkalandosabb és legtartalmasabb utazásáról. Most itt az idő kicsit visszatérni a valóságba. Sok mindent tanultam az út alatt, de úgy érzem, hogy a problémamegoldó- és tájékozódó képességemet tökélyre fejlesztettem, a komfort zónámat pedig teljes mértékben magam mögött tudtam hagyni. Rengeteg fantasztikus embert ismertem meg, akiknek szemszögén keresztül kicsit másképp tudtam látni a világot, és ez segített abban, hogy még inkább nyitottabbá váljak. Most mégis azt érzem, hogy ez az utazás valami új kezdete. Most érzem úgy, hogy bárhova, bármikor el tudnék menni, hogy bárhol megállnám a helyem, és tudom, hogy a világ közel sem olyan veszélyes hely, mint azt sokan gondolják. Hogy mindenhol vannak rendes emberek, akik készek arra, hogy segítsenek, ha arra van szükségem. Ebben a záróposztban szeretnék írni egy kis összegzést külön témákra bontva, kicsit összehasonlítani a helyeket, ahol jártam, és pár gyakorlati

Utazásom lassan a végéhez közeledik, hiszen elértem az utolsó állomást, Örményországot, azon belül is a fővárost, Jerevánt. És persze utazásomhoz hűen az odaút sem volt zökkenőmentes, mert hát miért is lenne? Bár eredetileg marshrutkával terveztem menni, és bár minden egyes porcikám irtózott egy újabb 6 órás kéjutazástól, még mindig ez volt a legolcsóbb megoldás. (A vonat lehet, hogy olcsóbb lett volna, viszont lényegesen lassabb.) A buszállomásra kiérve azonban letámadtak a taxisok. Én pedig engedtem nekik. A sofőr kerek 200 lariért (20 ezer huf) már vitt is volna Jerevánba, már indította is a motort. Hát de mondom nem úgy van az, van még hátul két hely, várjunk szépen, hátha akad még jelentkező Jerevánba, nem sietek sehova. Ennyi pénzért amúgy se mennék egy métert sem. A sofőrnek ez láthatóan nem tetszett, és hirtelen le is ment az ár 150 larira. Még ezt is sokallottam, tekintettel arra, hogy a marshrutka 30 lari az örmény fővarosba. Nem egész 5 perc múlva egy taxi futott be mellé

Utolsó két teljes napomon Grúziában kicsit kimozdultam Tbilisziből. Elmentem a Kazbegihez, ami Grúzia legmagasabb hegycsúcsa (5033 m). Ehhez pedig olyat tettem, amit már nagyon régen: befizettem egy csoportos túrára. Azért döntöttem így mert a Kazbegi viszonylag messze van Tbiliszitől (kb. 178 km) és marshrutkával egy napon oda-vissza megjárni a távot kicsit körülményes lett volna. Arról nem is beszélve, hogy a marshrutkák csak Stepansminda városáig mennek, ahonnan külön taxit kellett volna fognom fel a Gergeti-templomhoz.  Kicsit aggódtam, hogy a csoport majd fullon lesz oroszokkal, de szerencsére viszonylag kevesen voltunk. Volt egy lengyel és egy ukrán pár, három indiai srác és még egy srác, de vele nem beszéltem, de kinézetre orosznak tűnt és beszélte is az oroszt. Összességében szerintem megérte a 45 lari (kb. 4600 Ft) kifizetését a túra. Nem sokkal jöttem volna ki olcsóbban marshrutkával, így pedig még pluszba több helyen is megálltunk útközben, pl. az Ananuri-erődnél. A Kazbe