Vissza a civilizációba... vagy mégse?
Hegyek, völgyek, kanyonok, erdők, sivatagok és tavak után most egy kis időre búcsút intek a természetnek és egy igazi nyüzsgő nagyvárost veszek célba, Isztambult. Az elmúlt utazásaim során a nagyvárosok (főleg a zsúfolt, turistás nagyvárosok) nálam betették a kaput, egyértelmű, hogy sokkal inkább a természetközeli látnivalókat preferálom. Kazahsztán és Kirgizisztán érintetlen vadonjai egy olyan meditatív kedélyállapotot okoztak, amiből nem igazán kívánkoztam kizökenni, azonban sejtettem, hogy a lüktető Isztambul ezt könnyen meg fogja tenni. Sebaj, ez a város is egy “must see” hely, egyszer az életben el kell ide jönni, és bár hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem vonzott volna a város. Viszont az első, Isztambulban töltött napom után kiderült, hogy a fentebb leírt félelmeim nem voltak alaptalanok. De kezdjük az elején! Legutóbbi posztom az Ala Archa Nemzeti Park és a nem mindannapi taxis fuvaromról szólt. Másnap volt az utolsó teljes napom Kirgizisztánban. Ezen a napon már nem mozdu...