A város, ahova vissza kell még jönni
Az új hostel nagyon jó választásnak bizonyult, és sokkal komfortosabb volt, mint az előző. Az utolsó estén kívül végig egyedül voltam a szobában, így nem volt, aki rám nyissa az ablakot szerencsére.
Az első kellemetlen tapasztalatok és keserű szájíz után Isztambul engem is meggyőzött. Turisták bár voltak bőven, de nem volt annyira fullasztó a jelenlétük, mint azt legutóbb Párizsban vagy Barcelonában tapasztaltam. Gondolom az elmúlt hónapok eseményei megtették hatásukat. A város meglepően tiszta és rendezett a keleti viszonyok ellenére. Sajnos rengeteg olyan hely és látnivaló maradt, ami az idő szűke miatt nem fért bele az isztambuli látogatásomba. Ami kicsit csalodás volt az a Nagy bazár valamint az Egyiptomi bazár. Túlságosan turistás hely mind a kettő, egyaltalán nem jön vissza az a hangulat, mint pl. a biskeki Osh bazárban.
Nem is nagyon szaporítom a szót, mert nem akarok útikönyvet írni, így inkább beszéljenek a képek.
Ui.: e sorok írása közben épp a buszon ülök Batumi felé, és ezzel megérkezem Grúziába. Az út nem kevesebb, mint 18 óra, ebből eltelt eddig 4. Messze még a vége...
Ui. 2: az út végül 21 óra lett, ráadásul a határon elvesztettem a buszt... részletek a következő posztban
Az Egyiptomi bazár nekem nem igazán jött be
Isztambuli életkép a Galata-hídról
Minaretek, amerre csak a szem ellát
Isztambulban elég sok a kóbormacska, akik
Az időjárás csak az utolsó napon fordult kissé viharossá
A Kék Mecset esti kivilágításban
Ugyanígy a Hagia Sophia
A Kék Mecset pompás belső tere. Csak imaidőn kívül lehetett bemenni
Kompozás az ázsiai oldalra. A képen nincs rajta, de néhány delfint is volt szerencsém látni
Kadiköy, Isztambul egyik városrésze az ázsiai oldalon. Meglepő módon sokkal európaibb, mint a Boszporusz innenső oldalán fekvő negyed.
A 21 órás kálvária kezdete. Laza 3 óra volt csak az, mire kevergődött a busz Isztambulból
Megjegyzések
Megjegyzés küldése