Egy hétvége a kazah hegyekben

Szerző:
Az elmúlt hétvégét a Kolsay-tavaknál töltöttem egy szervezett túra keretében, amelyet Askhat intézett, akivel Couchsurfingen vettem fel a kapcsolatot még utazásom előtt. A túrára eljött maga Askhat is, valamint hozta két kolleganőjét. A túra számomra nem volt a legjobb élmény. Mivel én voltam az egyetlen külföldi, így nem sok mindent tudtam hozzászólni a közös beszélgetésekhez, ami láthatóan a többieket nem igazán zavarta. (Askhaton kívül senki nem tudott angolul) A túravezetők idétlenül viselkedtek, üvöltöztek az erdő közepén, rohangáltak, bömböltették a zenét a telefonjukon túra közben, a többiek meg énekeltek. Úgy vettem észre, hogy itt a többség nem a természeti szépsegek miatt jött, hanem, hogy új Facebook profilkép készüljön róluk. Fiatal csajok, kisminkelve és kiöltözve, mintha partizni mennének órákig pózoltak az egyik túravezetőnek, aki hozta a profi gépét is. Nagyjából ezzel ment el a tavaknál töltött idő. Én persze erre nem voltam kíváncsi, fogtam magam és elindultam az erdőbe, próbáltam körbesétálni a tavakat. Mikor visszaértem Askhat és a többiek leesett állal fogadtak, hogy “dehát rólam nem is készült kép!!!” Nem értettem ezt az egész helyzetet, ez most komolyan erről szól? Emberek, ti nem látjátok ezt a csodát, ami körülöttetek van?  Úgy látszik az emberi hülyeség elől nem lehet sehova elmenekülni.

A vendégház, ahol az éjszakát töltöttük, egy hegyekkel körül vett, elszigetelt kis falubans volt. Se zuhany, se wc nem volt a házban, ha valakire rájött a szükség, a ház melletti pottyantós wc-be mehetett, ami voltaképpen nem is pottyantós volt, hanem egy lyuk, ami felé kellett guggolni. Ezzel bezzeg egyik csaj sem pózolt...
A házban nem volt fűtés, amit azért kicsit nehezen viseltem. A háziak viszont nagyon finom, tradícionális kazah vacsorával és ebéddel vendégeltek meg. Isteni volt! Az itt élők egyébként annyira kazahok, hogy az orosz nyelvet nem is beszélik, így végre hallhattam kazah nyelvet a saját fülemmel.

Este volt egy kis ivászat, kártyajáték, valamint felelsz vagy mersz. Azt már kezdtem megszokni, hogy egy kukkot nem értek a beszélgetésből, de mikor azt veszem észre, hogy rajtam viccelődnek, az már kicsit bökte a csőrömet. Az meg végképp betett, mikor többen vágták a pofákat arra, mikor megkérdezte valaki, hogy keresztény vagyok-e. Ennél a pontnál inkább jobbanak láttam jó éjszakát kívánni, és ott hagyni a bandát, mielőtt elhamarkodott következtetést vontam volna le a kazahok intelligencia szintjéről. Ezt leszámítva jó volt a hétvege, ismét csodás helyeken jártam. Ennyi természeti szépség, ilyen tömény mennyiségben... 


Első nap a káprázatos Kaindy-tóhoz mentünk


Akár egy tündérmese


Másnap pedig a Kolsay-tóhoz

Azt hittem ilyen csak a mesében létezik...

... pedig itt volt előttem


A Kolsay-tó egyike

Kilépve a vendégházból ez a látvány fogadott

Falusi életkép

Ez a falu kb. 6 órányi autóútra van Almatitól, az utolsó kb. 60 km-t földúton tettük meg. Teljesen elszigetelt


Csak hegyek veszik körül


Vissza Almati felé útbaejtettük a Fekete-kanyont

Nem tudom hová lehet még überelni ennyi természeti szépséget

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Bes Of... (vol.3)

Szerző:
Kép
Közkívánatra készítettem egy újabb top 10-es listát, de ígérem nem lesz több, mert már ez is kicsit erőltetett. A helyi gasztronómia megismerése éppúgy hozzátartozik az utazások izgalmaihoz, azonban sajnos én csak az utóbbi években lettem erre nyitott és érdeklődő. Különösebb ínyencségek, vagy az európai gyomor számára extrém különlegességnek számító kaják nem nagyon vannak a listán (még), de legyen akár az egy egyszerű pizza, vagy a sokak kedvence, a császármorzsa, ami finom az finom, és ha különösen az, akkor itt a helye a listán. Íme, a 10 legjobb kaja, amit külföldön kóstoltam. (Megjegyzés: sajnos igen sok kajáról nem készítettem fotót, így több helyre csak „kiguglizott” képet tudtam beszúrni) 10. Császármorzsa (Villach an der Drau, Ausztria) Ki ne ismerné ezt az egyszerűen elkészíthető, de isteni édességet, a császármorzsát? Ráadásul, aki hamisítatlan, autentikus ízekre vágyik, annak nem is kell messzire mennie, csupán ide a szomszédba, Ausztriába. Életem első külföldi utaz...
További információk

Irány a vadkelet!

Szerző:
Kép
Kedves Barátaim! Egyelőre még csak hozzátok szólok, mert Ti követitek majd a kalandjaimat, remélhetőleg rendíthetetlen figyelemmel. Mint oly sokan tudjátok napokon belül ismét útra kelek, az úti cél Közép-Ázsia és a Kaukázus. Egyedül egy hátizsákkal, minimális költséggel igyekszem minél jobban megismerni ezt a két valóban kevéssé ismert régiót és annak kultúráját, természeti kincseit, az ott élőket, és gasztronómiáját. Igyekszem minél sűrűbben jelentkezni fotókkal és történetekkel, melyeket - amennyire a technikai feltételek lehetővé teszik- itt osztok majd meg Veletek. A túra első állomása Kazahsztán lesz, ahol terveim szerint 10-11 napot töltök majd, ahonnan a szomszédos Kirgizisztánba megyek tovább. Innen október 11-én repülök Törökországba, Isztambulba, ahol 3-4 napot tervezek eltölteni. A városnézés után Grúzia következik, ahol egy újabb legalább 10 napos felfedező túra vár rám, hogy minél jobban megismerjem ezt a csodálatos országot. Grúzia után, az utam végső állomása, egy...
További információk

Best Of...

Szerző:
Kép
Sajnos egy újabb nagyobb utazás még várat magára (remélhetőleg nem sokáig), addig, hogy ne haljon meg a blog készítettem egy „Best Of” féle posztot, azokból a fővárosokból, ahol eddig jártam. Nehéz volt sorrendet állítani, valamint kiszűrni tíz várost, azok közül, ahol már jártam. Már csak azért is, mert nem voltam még olyan helyen, ami csalódást keltett volna, vagy ami ne lett volna valamiért különleges számomra. Most mégis kiemeltem 10 fantasztikus várost, amelyek nem is az építészeti csodái, sokkal inkább a sajátos hangulatuk miatt lopták be magukat a szívembe. 10. Párizs, Franciaország Talán Párizs az egyetlen tipikus turistás város a listán. Európa, sőt a világ egyik leglátogatottabb úti célja méltán népszerű, azonban a turisták fullasztó jelenléte nagyon sokat ront az összképen. Viszont a városnak annyira egyedi és erőteljes atmoszférája van, amit ez az irdatlan embertömeg sem tudott elnyomni, még főszezonban sem. Egyik leghatározóbb élményem, amikor kora reggel, még jóval 8...
További információk