HUman On Way

Az előző posztomhoz hasonlóan itt egy újabb Top 10-es lista, ahol kiemeltem azokat a természeti szépségeket, melyek a leginkább elbűvöltek. Nehéz volt kiválasztani, hát még sorrendbe rakni. 10. Llogara-hágó, Albánia  Ha a magyar jogosítványban lennének fokozatok, akkor minden bizonnyal legalább két szintet léptem volna feljebb azzal, hogy megjártam kocsival Albániát. A városi közlekedést inkább meg sem említem, de a Llogara-hágón átvezetni sem volt egyszerű mutatvány. A meredek emelkedők az autót is próbára tették, és igen csak aggódtunk, hogy mi is az út mellett veszteglő, felforrt hűtővizes kocsik utasainak sorsára jutunk. Szerencsére nem így lett, és a Llogara-hágó lélegzetelállító látványa minden vesződségért kárpótolt. A hágó legmagasabb pontja 1027 méter, ahonnan lenyűgöző panoráma nyílik balra nézve a Jón,- jobbra pedig az Adriai-tenger felé. A hágóról lefelé gurulva pedig megérkezünk a páratlan szépségű Albán Riviérára. 09. Cabo da Roca, Portugália A Lisszabont...

7 hét, 5 ország, 1 utazás, de ezernyi élmény. Hazatértem életem eddigi legkalandosabb és legtartalmasabb utazásáról. Most itt az idő kicsit visszatérni a valóságba. Sok mindent tanultam az út alatt, de úgy érzem, hogy a problémamegoldó- és tájékozódó képességemet tökélyre fejlesztettem, a komfort zónámat pedig teljes mértékben magam mögött tudtam hagyni. Rengeteg fantasztikus embert ismertem meg, akiknek szemszögén keresztül kicsit másképp tudtam látni a világot, és ez segített abban, hogy még inkább nyitottabbá váljak. Most mégis azt érzem, hogy ez az utazás valami új kezdete. Most érzem úgy, hogy bárhova, bármikor el tudnék menni, hogy bárhol megállnám a helyem, és tudom, hogy a világ közel sem olyan veszélyes hely, mint azt sokan gondolják. Hogy mindenhol vannak rendes emberek, akik készek arra, hogy segítsenek, ha arra van szükségem. Ebben a záróposztban szeretnék írni egy kis összegzést külön témákra bontva, kicsit összehasonlítani a helyeket, ahol jártam, és pár gyakorlati ...

Hegyek, völgyek, kanyonok, erdők, sivatagok és tavak után most egy kis időre búcsút intek a természetnek és egy igazi nyüzsgő nagyvárost veszek célba, Isztambult. Az elmúlt utazásaim során a nagyvárosok (főleg a zsúfolt, turistás nagyvárosok) nálam betették a kaput, egyértelmű, hogy sokkal inkább a természetközeli látnivalókat preferálom. Kazahsztán és Kirgizisztán érintetlen vadonjai egy olyan meditatív kedélyállapotot okoztak, amiből nem igazán kívánkoztam kizökenni, azonban sejtettem, hogy a lüktető Isztambul ezt könnyen meg fogja tenni. Sebaj, ez a város is egy “must see” hely, egyszer az életben el kell ide jönni, és bár hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem vonzott volna a város. Viszont az első, Isztambulban töltött napom után kiderült, hogy a fentebb leírt félelmeim nem voltak alaptalanok. De kezdjük az elején! Legutóbbi posztom az Ala Archa Nemzeti Park és a nem mindannapi taxis fuvaromról szólt. Másnap volt az utolsó teljes napom Kirgizisztánban. Ezen a napon már nem mozdu...

Rég nem jelentkeztem már friss poszttal, így igyekszem bepótolni a lemaradást. Tegnapelőtt volt az utolsó teljes napom Karakolban és környékén. Ezt kihasználva tettem egy utolsó túrát a Jeti Oguz melletti vízeséshez. A falu kb. 30 km-re van Karakoltól. Marshrutkával lehet menni, ami a vízeséshez vezető túraút kezdőpontjáig visz. Innen egy kényelmes, nem túl megerőltető, 8 km-es útvonalon juthatunk el a vízeséshez. Mondanom sem kell, hogy a táj elbűvölő, bár a szemem már kezd hozzászokni a hegyek állandó látványához. Micsoda probléma! 😊 Tegnap pedig visszabuszoztam, akarom mondani visszamarshrutkáztam Karakolból Bishkekbe. A jó kis 6 órás út után még kimentem a városba sétálni. A hostel mellett van Kirgizisztán egyetlen KFC-je (és egyben az egyetlen nemzetközi gyorsétterme is), gondoltam nincs kedvem főzőcskézni, beugrok kajálni egyet. (Az utcai hamburgeresekkel, kebabosokkal nem merek bepróbálkozni, pedig van belőlük bőven). Az étterem csurig volt! De olyan szinten, hogy az e...

Az elmúlt két napban egy kisebb túrát tettem a Karakol közeli hegyekben. Egy 15 km-es túraúton mentem végig az Altyn Arashan völgybe. Ez a hely elég népszerű az itt kiránduló külföldi turisták körében, nem hiába: a festői völgy amellett, hogy páratlanul szép, nevezetes a hőforrásairól. A völgyben mindössze néhány vendégház és jurta található, ahol a túrázók meghúzhatják magukat egy vagy több éjszakára. Mondanom sem kell, hogy se vezetékes víz, se áram nem volt a házakban, az elektromosságot este generátorról biztosították. Ezenkívül némelyik házban fűtés sem volt, a völgyben pedig még térerő sem. A helyet sima személyautóval nem lehet megközelíteni, csak terepjáróval vagy teherautóval.  A hostelben indulásom előtt direkt megkérdeztem, hogy van-e fűtés a vendégházakban, mert akkor úgy pakoltam volna meleg holmit, mivel mínusz 7 fokot mondott éjszakára az előrejelzés. (Nem cipeltem magammal az összes cuccom, a táskám ott hagytam a hostelben.) A hostel személyzete azt mondta, nem m...

Tündérmese-kanyon. Ez a neve annak a helynek, ahol ma tettem egy kiadós kirándulást. Vagyis tettünk, ugyanis a hostelben megismertem egy német srácot, Kim-et, aki velem tartott. Valójában amúgy félig kambodzsai és félig vietnami, de Németországban született és ott is nőtt fel.  A Tündérmese-kanyon (kirgizül Skazka), 100 km-re van Karakoltól. Marshrutkával bő 2 óra az utazás. Az Issyk Kul partján van, ami a világ 10. legnagyobb tava. Először azt hittem, hogy a hely a szépsége miatt szolgált rá erre a felettébb hízelgő névre, de amikor megláttam az érdekesebbnél-érdekesebb sziklaalakzatokat rájöttem a névválasztás valódi okára. Elvarázsolt kastélyt és törpéket megformáló sziklák tárultak a szemem elé. Valóban mesebeli volt. Kim jófej srác, elég sok mindenben egyezik a meglátásunk, és elég hasonló egyinésegek vagyunk. Ő is egyedül utazgat, bár ő egy nagyobb volumenű túrán van. Augusztusban indult Németországból, azóta beutazta a Balkánt, innen pedig Indiába megy tovább. Mint mond...

10 hihetetlenül tartalmas nap után elköszöntem Kazahsztántól és a tegnapi napon megérkeztem Kirgizisztán fővárosába, Biskekbe. Az út teljesen zökkenőmentes volt. Marshrutkával jöttem, ami tulajdonképpen egy kisbusz. Különlegessége, hogy nincs menetrendje, akkor indul, mikor megtelik utasokkal. Szerencsére az Almati-Biskek útvonal elég forgalmas, így bő negyed óra alatt tele is lett a kis furgon. A jegy mindössze 1300 tenge (kb. 1000 ft) volt a 225 km-es útra. Biskek  nem túl érdekes város és eléggé kaotikus. Ejtettem egy gyors sétát délután az érkezésem után, de nem villanyozott fel túlságosan.  Jövök még ide vissza, mielőtt elrepülök Isztambulba, úgyhogy majd akkor bejárom tüzetesebben. Másnap reggel tovább is jöttem Karakolba, ami tulajdonképpen az országba látogató turisták fő kiindulópontja, hiszen a város a hegyek lábánál fekszik, és több túraútvonal indul ki innen. A 68 ezres Karakol nagyjából 5-6 órányira fekszik Biskektől. Ide is könnyen és olcsón lehet fogni mars...