Grúzia eddig nem okozott csalódást

Szerző: humanonway október 19, 2017

Utazásom egy újabb állomashoz érkezett, megjöttem ugyanis a várva-várt Grúziába.

Tudtam, hogy a 18 órás buszozás Isztambulból a grúziai Batumiba merész vállalkozás, és nagyon csábított a 2 órás Isztambul-Batumi repülőút, de a 45 ezer ft-os jegyárat egy kicsit sokallottam. Utólag azt mondom nem kellett volna. A buszút a tervezett 18 óra helyett végül 21 órás lett, és ekkor még csak a török-grúz határon voltunk. Itt ugyanis mindenkinek le kellett szállnia táskástul mindenestül, hogy egyénileg essen át a vám-, és útlevél ellenőrzésen. Mivel korábban a kazah-kirgiz határon is volt kavarodás (akkor a kisbusz nem jött át az utasokkal a határon, hanem onnan taxi vitt minket tovább), így próbáltam a buszvezetőtől valami érdemleges infót kapni, hogy hol szed majd fel minket. A közös nyelv ismerete híján nem mentem sokra. Oké, marad a B terv, igyekszem nem szem elől téveszteni a többi utast. Azonban ez kb. 5 percig sikerült. Olyan tömeg, kavarodás, tumultus és káosz volt mindenütt, hogy örültem, hogy én magam nem vesztem el. Átérve a grúz oldalra a busz persze nem volt sehol. Elég gyorsan sikerült átkeverednem, gondoltam várok. Fél óráig szobroztam miközben fél percenként odajött egy taxis: “Batumi? Zugdidi? Tbiliszi?”

Az volt a szerencse, hogy Batumi mindössze 15 km-re van a határtól, így könnyen és olcsón lehet fogni marshsrutkát. Éhes voltam, fáradt voltam, az eső is eleredt, úgyhogy fogtam és bevágtam magam egy kisbuszba. Most vagy én hagytam ott a buszt, vagy az hagyott ott engem. Igazából már nem érdekelt.

Nos, igen Batumi. A posztszovjet Monte Carlo kaszinókkal, pálmafás sétányokkal, óriáskerékkel, szállodakomplexumokkal. Nyaranta gondolom itt egy tűt nem lehet leejteni, annak ellenére, hogy a Fekete-tenger partja itt nem a legalkalmasabb a fürdésre, mert elég durván köves. Azonban Batumi nem rossz hely, sőt a parkjai és a tengerparti sétány nekem nagyon bejött. Bár nyaralni nem jönnék ide, de így holt szezonban kellemes volt felfedezni a várost. Már amennyire tudtam. Az idő ugyanis iszonyatosan pocsék volt. Megállás nélkül esett, de annyira, hogy értelme nem volt, hogy kimenjek az utcára, ha csak nem akartam bőrig ázni. Azt a pár órát tudtam csak kihasználni városnézésre, amíg elállt vagy épp csak szemerkélt. Így felmentem libegővel a város feletti hegyre, de sajnos a botanikus kertbe nem tudtam elmenni, pedig állítólag nagyon szép.

Két éjszakát töltöttem Batumiban, ahonnan tegnap korán reggel Mestiába jöttem, szintén marshrutkával. Ez egy újabb 7 órás seggzsibbasztás volt. Mestia a Svaneti régió szívében, Grúzia legszebb hegycsúcsai között fekszik. Innen lehet megközelíteni Ushguli-t, ami számomra Grúzia, sőt mondhatni az egész utazás egyik legjobban várt állomása volt. Ushguli egy több mint 2000 méter feletti magasságban fekvő falu, ami annyira elszigetelt, hogy télen gyakorlatilag lehetetlen a megközelítése. Mindössze egy elég gyatra minőségű földúton lehet oda eljutni, amit azonban már serényen betonoznak, tehát félő, hogy a turizmus elég zavaró méretet ölt majd a közeljövőben. Mondjuk így is minden második házra ki volt rakva a guesthouse felirat, és látható, hogy a falu lakói már kezdenek berendezkedni az idegenforgalomra. Ezzel azonban az egész falu jó pár éven belül már csak egy illúzió lesz (ha csak már most nem az), ami bár kétségkívül festői, de az érintetlensége és vadsága már csak turisztikai reklámfogás lesz, semmint a valóság. Ezt leszámítva valóban káprázatos hely, boldog vagyok, hogy láthattam.

Holnap kora reggel Kutaiszibe megyek, így a változatosság kedvéért egy újabb 6 órás zötykölődés vár rám.

Üdv Batumiban!

A pálmafás belváros azért elég jól nézett ki

A felhőkarcoló fetisizmus Batumit is elérte

A Fekete-tenger partja Batuminál

Sajna nem volt strandidő

Hát... talán majd jövőre

Tipikus grúz látkép

Ne tévesszen meg senkit a zsúfolt városkép, Batumiban alig 150 ezren laknak. Valószínűleg a sok felhőkarcoló üresen kongó szálloda vagy kiadatlan irodaházak