Összegzés
7 hét, 5 ország, 1 utazás, de ezernyi élmény. Hazatértem életem eddigi legkalandosabb és legtartalmasabb utazásáról. Most itt az idő kicsit visszatérni a valóságba. Sok mindent tanultam az út alatt, de úgy érzem, hogy a problémamegoldó- és tájékozódó képességemet tökélyre fejlesztettem, a komfort zónámat pedig teljes mértékben magam mögött tudtam hagyni. Rengeteg fantasztikus embert ismertem meg, akiknek szemszögén keresztül kicsit másképp tudtam látni a világot, és ez segített abban, hogy még inkább nyitottabbá váljak. Most mégis azt érzem, hogy ez az utazás valami új kezdete. Most érzem úgy, hogy bárhova, bármikor el tudnék menni, hogy bárhol megállnám a helyem, és tudom, hogy a világ közel sem olyan veszélyes hely, mint azt sokan gondolják. Hogy mindenhol vannak rendes emberek, akik készek arra, hogy segítsenek, ha arra van szükségem.
Ebben a záróposztban szeretnék írni egy kis összegzést külön témákra bontva, kicsit összehasonlítani a helyeket, ahol jártam, és pár gyakorlati tanácsot megosztani.
Tájak
Nos, igen, ha valamiért, hát a gyönyörű tájakért érdemes elsősorban Közép-Ázsiába és a Kaukázusba utazni. A tájak érintetlensége és vadsága talán Kirgizisztánban volt a legérezhetőbb. Nagy szívfájdalmam, hogy az Ala-Kul tóhoz nem tudtam felmenni, de egyébként is Kirgizisztánban érdemesebb hosszabb időt eltölteni, legalább 1 hónapot, ahogy ezt sok utazó is tette, akikkel találkoztam. Egyszerűen az ország kifogyhatatlan a természeti szépségekből. Grúzia is lenyűgöző volt, de engem meglepett, hogy az országot már eléggé felfedezték a turisták. Kazahsztánban Almati és környéke pedig olyan, mintha földrészek között ugrálnánk: sivatagok, kanyonok, vadregényes erdők és hegyek.
Városok
Isztambulon, Tbiliszin és Jerevánon kívül a városok nem nyújtottak túl sok érdekességet. Aki hozzám hasonlóan szeret elvegyülni a helyiek között, és csak céltalanul sétálgatni, anélkül, hogy pipálgatnia kellene a kötelező látnivalókat, annak izgalmas lesz. A kazah főváros Asztana érdekes, de csak abban az esetben, ha látjuk az ország másik arcát is. Csak Asztana felkereséséért felesleges több mint 5 órát repülni, mert nem ott nem fogjuk megismerni a valódi Kazahsztánt. Kirgizisztán fővárosa, Biskek kikerülhetetlen az országba utazóknak, hiszen forgalmi csomópont, azonban a városban tényleg nincs semmi látnivaló. Az Osh bazárt viszont vétek kihagyni. Ez tényleg piac. Nem a turistáknak, hanem a helyieknek. Tbiliszi és Jereván pedig szuper jó helyek, simán el lehet tölteni 3-4 napot mindkét városban. Isztambult sokan ismerik, talán azt annyira nem kell bemutatni, de a kezdeti negatív tapasztalatok ellenére nagyon megszerettem a várost.
Emberek
Hát itt eléggé vegyes a kép. Voltak negatív és pozitív tapasztalatim egyaránt. A legnagyobb csalódásként talán Grúziát éltem meg. Nagyon sokaktól hallottam a legendás grúz vendégszeretetről, amit sajnos én kevésbé tapasztaltam. Általános volt pl. boltokban, amikor fizettem, a helyi pénz ismerete híján több időbe telt, míg megnéztem, hogy melyik érme milyen értékű, Ilyenkor cuppogás, pofavágás és sóhajtozás volt a reakció, mind a pénztáros, mind a mögöttem állók részéről. És ez abszolút általános volt. A taxi sofőrökbe vetett bizodalmam eddig sem volt erős, de az utazás után a nullára csökkent. Sajnos sok esetben viszont kikerülhetetlen a taxival való utazás. Ilyen esetben érdemes előre megtudakolni a helyiektől az árakat, és minden, de tényleg minden esetben előre megállapodni a sofőrrel a viteldíjban. Jó néhány emberrel találkoztam Couchsurfingről, főleg Kazahsztánban. Evgenijával és Ruslannal tartom a kapcsolatot, valamint Isztambulban is találkoztam helyiekkel. A kazah és kirgiz emberek voltak talán a legbarátságosabbak, viszont az angol nyelvvel semmire sem fogunk ott menni. Grúziában és Örményországban viszont nagyon jól el lehet boldogulni angolul, sőt az örményeknél egyáltalán nem voltak nyelvi nehézségeim, ami meglepett.
Árak
Ha azt mondanám, hogy a 7 hetes utazás annyiba került, mint egy 10 napos tengerparti nyaralás két főnek szállodában, akkor nem túloznék. Nyilván amin tudtam spóroltam, de igazából nem nagyon kellett odafigyelnem, mert az árak tényleg röhejesen olcsók. Egy éjszaka egy hostelben átlag 1500 HUF volt, a bolti árak is valamivel alacsonyabbak, mint itthon. Egyébként talán Grúziát találtam a legdrágábbnak, és Kirgizisztán volt a legolcsóbb. Isztambul is rendkívül olcsó volt, pedig ott arra számítottam, hogy kicsit meg fog csappanni a büdzsém, de nem. Egy szó, mint száz, Közép-Ázsia és a Kaukázus ár-érték arányban a topon van.
Közlekedés
Hát igen, az utazás egyik sarkalatos pontja. Közlekedni Közép-Ázsiában rengeteg türelmet igényel, legfőképpen a nyelvi nehézségek miatt. Aki tud oroszul, annak nyert ügye van, aki viszont nem, annak fel kell kötnie a gatyát. A közlekedéssel magával nincs semmi probléma: viszonylag egyszerűen, hihetetlenül olcsón, és a helyi útviszonyokhoz mérve gyorsan el lehet jutni A-ból B-be. A volt szovjet államokban a marshrutkák a legelterjedtebbek, amint ez a posztokból is kiderült. Komfortosnak egy cseppet sem nevezném, de másfajta közlekedési mód nemigen létezik. A vasúthálózat a legtöbb országban nem túl fejlett és jellemzően csak a nagyobb városok között megoldott. A nagyobb közlekedési csomópontok, pl. buszpályaudvarok rendkívül kaotikusak, de ha nem hagyjuk, hogy a káosz okozta pánik eluralkodjon rajtunk, akkor meg lehet találni mindent egyszerűen. A városok, települések neveit pedig mindenki megérti, tehát jó eséllyel útba tud minket igazítani bárki. Ami a stopolást illeti, én egyedül Kirgizisztánban próbáltam. Ott semmi probléma nem volt, annyit fontos tudni, hogy mind a kirgizeknél, mind a kazahoknál az emberek elvárják, hogy fizessünk. Ezt fontos szem előtt tartani. Törökországban, Grúziában és Örményországban nem stopoltam, de más személyes tapasztalataiból kiindulva ez lehetséges mindhárom országban fizetés nélkül is. Sőt, többektől hallottam, hogy a sofőrök meg is vendégelik az alkalmi utasukat egy-egy ebéddel vagy innivalóval.
Kaja
A helyi konyhát Kazahsztánban és Törökországban ismertem meg a leginkább. A kazah és a kirgiz konyha eléggé hasonló, sok különbség nincs köztük. A két legkülönlegesebb dolog, amit megkóstoltam a lóhús és a kumisz. Egyik sem lett a kedvencem, a kumisz, azaz erjesztett kancatej pedig egyenesen borzalmas, de erről a legtöbb országba látogató utazó hasonlóan vélekedik. A teaivásnak igen nagy hagyománya van errefelé, ahogy ez a legtöbb keleti országban szokás. Rendkívül ötletes, hogy a kazahok a teát lekvárral édesítik. Törökországban nagy hagyománya van a reggelinek, a legtöbb helyen délután 3-ig szolgálnak fel reggelit, tekintettel arra, hogy a törökök eléggé kényelmes nép, és szeretnek sokáig aludni. A burek és a kebab pedig teljesen másként ismert, mint nálunk és nem is lehet összehasonlítani. Ha választani kell, akkor a török ízvilág és konyha jött be a legjobban, na és persze az adagok is ott voltak a legbőségesebbek.
Ebben a záróposztban szeretnék írni egy kis összegzést külön témákra bontva, kicsit összehasonlítani a helyeket, ahol jártam, és pár gyakorlati tanácsot megosztani.
Tájak
Nos, igen, ha valamiért, hát a gyönyörű tájakért érdemes elsősorban Közép-Ázsiába és a Kaukázusba utazni. A tájak érintetlensége és vadsága talán Kirgizisztánban volt a legérezhetőbb. Nagy szívfájdalmam, hogy az Ala-Kul tóhoz nem tudtam felmenni, de egyébként is Kirgizisztánban érdemesebb hosszabb időt eltölteni, legalább 1 hónapot, ahogy ezt sok utazó is tette, akikkel találkoztam. Egyszerűen az ország kifogyhatatlan a természeti szépségekből. Grúzia is lenyűgöző volt, de engem meglepett, hogy az országot már eléggé felfedezték a turisták. Kazahsztánban Almati és környéke pedig olyan, mintha földrészek között ugrálnánk: sivatagok, kanyonok, vadregényes erdők és hegyek.
Városok
Isztambulon, Tbiliszin és Jerevánon kívül a városok nem nyújtottak túl sok érdekességet. Aki hozzám hasonlóan szeret elvegyülni a helyiek között, és csak céltalanul sétálgatni, anélkül, hogy pipálgatnia kellene a kötelező látnivalókat, annak izgalmas lesz. A kazah főváros Asztana érdekes, de csak abban az esetben, ha látjuk az ország másik arcát is. Csak Asztana felkereséséért felesleges több mint 5 órát repülni, mert nem ott nem fogjuk megismerni a valódi Kazahsztánt. Kirgizisztán fővárosa, Biskek kikerülhetetlen az országba utazóknak, hiszen forgalmi csomópont, azonban a városban tényleg nincs semmi látnivaló. Az Osh bazárt viszont vétek kihagyni. Ez tényleg piac. Nem a turistáknak, hanem a helyieknek. Tbiliszi és Jereván pedig szuper jó helyek, simán el lehet tölteni 3-4 napot mindkét városban. Isztambult sokan ismerik, talán azt annyira nem kell bemutatni, de a kezdeti negatív tapasztalatok ellenére nagyon megszerettem a várost.
Emberek
Hát itt eléggé vegyes a kép. Voltak negatív és pozitív tapasztalatim egyaránt. A legnagyobb csalódásként talán Grúziát éltem meg. Nagyon sokaktól hallottam a legendás grúz vendégszeretetről, amit sajnos én kevésbé tapasztaltam. Általános volt pl. boltokban, amikor fizettem, a helyi pénz ismerete híján több időbe telt, míg megnéztem, hogy melyik érme milyen értékű, Ilyenkor cuppogás, pofavágás és sóhajtozás volt a reakció, mind a pénztáros, mind a mögöttem állók részéről. És ez abszolút általános volt. A taxi sofőrökbe vetett bizodalmam eddig sem volt erős, de az utazás után a nullára csökkent. Sajnos sok esetben viszont kikerülhetetlen a taxival való utazás. Ilyen esetben érdemes előre megtudakolni a helyiektől az árakat, és minden, de tényleg minden esetben előre megállapodni a sofőrrel a viteldíjban. Jó néhány emberrel találkoztam Couchsurfingről, főleg Kazahsztánban. Evgenijával és Ruslannal tartom a kapcsolatot, valamint Isztambulban is találkoztam helyiekkel. A kazah és kirgiz emberek voltak talán a legbarátságosabbak, viszont az angol nyelvvel semmire sem fogunk ott menni. Grúziában és Örményországban viszont nagyon jól el lehet boldogulni angolul, sőt az örményeknél egyáltalán nem voltak nyelvi nehézségeim, ami meglepett.
Árak
Ha azt mondanám, hogy a 7 hetes utazás annyiba került, mint egy 10 napos tengerparti nyaralás két főnek szállodában, akkor nem túloznék. Nyilván amin tudtam spóroltam, de igazából nem nagyon kellett odafigyelnem, mert az árak tényleg röhejesen olcsók. Egy éjszaka egy hostelben átlag 1500 HUF volt, a bolti árak is valamivel alacsonyabbak, mint itthon. Egyébként talán Grúziát találtam a legdrágábbnak, és Kirgizisztán volt a legolcsóbb. Isztambul is rendkívül olcsó volt, pedig ott arra számítottam, hogy kicsit meg fog csappanni a büdzsém, de nem. Egy szó, mint száz, Közép-Ázsia és a Kaukázus ár-érték arányban a topon van.
Közlekedés
Hát igen, az utazás egyik sarkalatos pontja. Közlekedni Közép-Ázsiában rengeteg türelmet igényel, legfőképpen a nyelvi nehézségek miatt. Aki tud oroszul, annak nyert ügye van, aki viszont nem, annak fel kell kötnie a gatyát. A közlekedéssel magával nincs semmi probléma: viszonylag egyszerűen, hihetetlenül olcsón, és a helyi útviszonyokhoz mérve gyorsan el lehet jutni A-ból B-be. A volt szovjet államokban a marshrutkák a legelterjedtebbek, amint ez a posztokból is kiderült. Komfortosnak egy cseppet sem nevezném, de másfajta közlekedési mód nemigen létezik. A vasúthálózat a legtöbb országban nem túl fejlett és jellemzően csak a nagyobb városok között megoldott. A nagyobb közlekedési csomópontok, pl. buszpályaudvarok rendkívül kaotikusak, de ha nem hagyjuk, hogy a káosz okozta pánik eluralkodjon rajtunk, akkor meg lehet találni mindent egyszerűen. A városok, települések neveit pedig mindenki megérti, tehát jó eséllyel útba tud minket igazítani bárki. Ami a stopolást illeti, én egyedül Kirgizisztánban próbáltam. Ott semmi probléma nem volt, annyit fontos tudni, hogy mind a kirgizeknél, mind a kazahoknál az emberek elvárják, hogy fizessünk. Ezt fontos szem előtt tartani. Törökországban, Grúziában és Örményországban nem stopoltam, de más személyes tapasztalataiból kiindulva ez lehetséges mindhárom országban fizetés nélkül is. Sőt, többektől hallottam, hogy a sofőrök meg is vendégelik az alkalmi utasukat egy-egy ebéddel vagy innivalóval.
Kaja
A helyi konyhát Kazahsztánban és Törökországban ismertem meg a leginkább. A kazah és a kirgiz konyha eléggé hasonló, sok különbség nincs köztük. A két legkülönlegesebb dolog, amit megkóstoltam a lóhús és a kumisz. Egyik sem lett a kedvencem, a kumisz, azaz erjesztett kancatej pedig egyenesen borzalmas, de erről a legtöbb országba látogató utazó hasonlóan vélekedik. A teaivásnak igen nagy hagyománya van errefelé, ahogy ez a legtöbb keleti országban szokás. Rendkívül ötletes, hogy a kazahok a teát lekvárral édesítik. Törökországban nagy hagyománya van a reggelinek, a legtöbb helyen délután 3-ig szolgálnak fel reggelit, tekintettel arra, hogy a törökök eléggé kényelmes nép, és szeretnek sokáig aludni. A burek és a kebab pedig teljesen másként ismert, mint nálunk és nem is lehet összehasonlítani. Ha választani kell, akkor a török ízvilág és konyha jött be a legjobban, na és persze az adagok is ott voltak a legbőségesebbek.
 |
| Ilyen egy átlagos török reggeli. Ehhez pluszba még friss kenyeret és egy jó nagy adag kolbászos tükörtojást szervíroztak. A tea fogyasztása ingyenes és korlátlan volt. |
 |
| A tea mellett a kávé is fontos része a török konyhának, melyet néha igen különleges módon szolgálnak fel |
Megjegyzések
Megjegyzés küldése