Szemétszedés és dínom-dánom kazah módra

Szerző:
Tegnap délelőtt megérkeztem Almatiba. A vonatút rögtön egy kellemes meglepetéssel indult. Annak ellenére, hogy normál ülőhelyet foglaltam -mivel az jóval olcsóbb volt- mégis hálókabinban utaztam. Így a több mint 12 órás utazás nagy részét átaludtam.

Almatiban az állomason várt Evgenija, akivel először a Butakova-vízeséshez mentünk. A hely csodálatos, elképesztő, hogy mekkora hegyek magasodnak Almati körül. A parkolótól a vízesés egy laza 3 km-es gyaloglásra van, viszont hegynek felfelé. Vasárnap lévén viszonylag sokan jöttek ki a városból kirándulni, javarészt fiatalokból álló csoportok és családosok. A túraút mentén rengeteg eldobált műanyag palack volt, amit Evgenija nagy serényen összeszedegetett. Mikor már láttam, hogy mindkét kezében két-két üres flakon van, én is elkezdtem felszedni. Útközben találtunk eldobált nejlon zacskókat is, és abba kezdtük el gyűjteni. Mire visszaértünk a parkolóba fejenként két-két nagy zacskó szeméttel a kezünkben battyogtunk. Megmondom őszintén nem terveztem semmilyen környezetvédelmi akciót a kazah hegyekben, de egészen furcsa (pozitívan furcsa) érzés volt. Eddig sosem jutott eszembe felszedni más szemetét, annak ellenére, hogy nekem is mindig bántja a szemem. Bár nem tervezem, hogy greenpeace-esnek állok, de jobban odafigyelek majd erre a jövőben.

A vízesés után Evgenija elvitt egy helyre, ahol tradicionális kazah kajákat tudtam megkóstolni. Az étterem nem rég nyitott, és nagyon jó, autentikus hangulata volt. Rendeltünk többféle főételt, hogy mindenbe beletudjak kóstolni. A hírhedt kumisz rettentően rossz volt, fogalmam sincs a kazahok mit szeretnek rajta. A lóhúst is megkóstoltam, ami ízre nem volt rossz, de tudván, hogy miből van, annyira nem jött be. Kazahsztánban viszont imádják, ez náluk olyan, mint otthon a sertés. Volt egy hússal töltött tésztabatyu, az viszont nagyon finom volt.

Az ebéd után a Nagy Almati tóhoz autóztunk. Elképesztő szerpentinek vezetnek az Almatitól kb. 15 km-re lévő helyhez. Ez a tó biztosítja Almati ivóvíz szükségletét, gyakorlatilag a hegyről egy cső vezet le a városba, amin keresztül a városba eljut az ivóvíz. Furcsa volt, mert ahhoz képest nem volt olyan nagy a tó, hogy ellásson egy közel 2 milliós nagyvárost ivóvízzel. Viszont a látvány egészen pazar volt, a háttérben 3-4000 méter magas hegycsúcsokkal. 

Este pedig Evgenija elvitt a kedvenc helyére, ahol megittunk néhány pohár sört. Csatlakozott hozzánk Evgenija egy baratnője is, Zsu. (Nem tudom, hogy kell leírni a nevét, de valahogy így ejtette ki).

Rendkívül tartalmas nap volt. Folyt. köv. hamarosan.


Napfelkelte a kazah sztyeppén

Túraút a Butakova-vízeséshez

A helyet nagyon sok környékbeli sem ismeri, pedig mindössze 20 percnyi autóútra van Almatitól

A látvány magáért beszél

A kumisz, azaz erjesztett kancatej nem lesz a kedvencem

A kazah konyha remekei

Útban a Nagy Almati tóhoz

Lenyűgöző volt

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Bes Of... (vol.3)

Szerző:
Kép
Közkívánatra készítettem egy újabb top 10-es listát, de ígérem nem lesz több, mert már ez is kicsit erőltetett. A helyi gasztronómia megismerése éppúgy hozzátartozik az utazások izgalmaihoz, azonban sajnos én csak az utóbbi években lettem erre nyitott és érdeklődő. Különösebb ínyencségek, vagy az európai gyomor számára extrém különlegességnek számító kaják nem nagyon vannak a listán (még), de legyen akár az egy egyszerű pizza, vagy a sokak kedvence, a császármorzsa, ami finom az finom, és ha különösen az, akkor itt a helye a listán. Íme, a 10 legjobb kaja, amit külföldön kóstoltam. (Megjegyzés: sajnos igen sok kajáról nem készítettem fotót, így több helyre csak „kiguglizott” képet tudtam beszúrni) 10. Császármorzsa (Villach an der Drau, Ausztria) Ki ne ismerné ezt az egyszerűen elkészíthető, de isteni édességet, a császármorzsát? Ráadásul, aki hamisítatlan, autentikus ízekre vágyik, annak nem is kell messzire mennie, csupán ide a szomszédba, Ausztriába. Életem első külföldi utaz...
További információk

Irány a vadkelet!

Szerző:
Kép
Kedves Barátaim! Egyelőre még csak hozzátok szólok, mert Ti követitek majd a kalandjaimat, remélhetőleg rendíthetetlen figyelemmel. Mint oly sokan tudjátok napokon belül ismét útra kelek, az úti cél Közép-Ázsia és a Kaukázus. Egyedül egy hátizsákkal, minimális költséggel igyekszem minél jobban megismerni ezt a két valóban kevéssé ismert régiót és annak kultúráját, természeti kincseit, az ott élőket, és gasztronómiáját. Igyekszem minél sűrűbben jelentkezni fotókkal és történetekkel, melyeket - amennyire a technikai feltételek lehetővé teszik- itt osztok majd meg Veletek. A túra első állomása Kazahsztán lesz, ahol terveim szerint 10-11 napot töltök majd, ahonnan a szomszédos Kirgizisztánba megyek tovább. Innen október 11-én repülök Törökországba, Isztambulba, ahol 3-4 napot tervezek eltölteni. A városnézés után Grúzia következik, ahol egy újabb legalább 10 napos felfedező túra vár rám, hogy minél jobban megismerjem ezt a csodálatos országot. Grúzia után, az utam végső állomása, egy...
További információk

Best Of...

Szerző:
Kép
Sajnos egy újabb nagyobb utazás még várat magára (remélhetőleg nem sokáig), addig, hogy ne haljon meg a blog készítettem egy „Best Of” féle posztot, azokból a fővárosokból, ahol eddig jártam. Nehéz volt sorrendet állítani, valamint kiszűrni tíz várost, azok közül, ahol már jártam. Már csak azért is, mert nem voltam még olyan helyen, ami csalódást keltett volna, vagy ami ne lett volna valamiért különleges számomra. Most mégis kiemeltem 10 fantasztikus várost, amelyek nem is az építészeti csodái, sokkal inkább a sajátos hangulatuk miatt lopták be magukat a szívembe. 10. Párizs, Franciaország Talán Párizs az egyetlen tipikus turistás város a listán. Európa, sőt a világ egyik leglátogatottabb úti célja méltán népszerű, azonban a turisták fullasztó jelenléte nagyon sokat ront az összképen. Viszont a városnak annyira egyedi és erőteljes atmoszférája van, amit ez az irdatlan embertömeg sem tudott elnyomni, még főszezonban sem. Egyik leghatározóbb élményem, amikor kora reggel, még jóval 8...
További információk