Havas hegycsúcsok közül a sivatagba

Szerző:
Két napja még a havat tapostam több mint 3000 méteren, ma pedig mezitláb sétáltam a kazah sivatag homokdűnéi között. Ahogy az előző posztom címében említettem, ez az ország valóban ezerarcú. Mindennapra jut valamilyen elképesztő látnivaló vagy élmény, és még hol van a vége...

A mai napon az Altyn Emel Nemzeti Parkba sikerült eljutnunk. Tegnapi útitársammal, Stefannal reggel 8-kor találkoztunk a Sayakhat buszállomáson, abban bízva, hogy ismét találunk egy sofőrt, aki közvetlenül elvisz minket úti célunkig. Ezúttal velünk tartott egy francia srác is, César, aki Stefanhoz hasonlóan Couchsurfingen jelentkezett a felhívásomra. Egyébként hozzám hasonlóan mind a ketten egy nagyobb túrán vannak. Stefan Németorszagból indult és Dél-Korea az úti célja, ám kizárólag szárazföldi közlekedési eszközöket vesz igénybe (vonat, busz, stop). César pedig a közép-ázsiai országokat járja be. 
A mai fuvarra 38000 tengében állapodtunk meg. Ez ugyan több, mint a tegnapi ár, de abból a szempontból érthető, hogy az Altyn Emel messzebb van, mint a Charyn-kanyon. Viszont, mivel ezúttal az árat harmadoltuk, így kevesebbre jött ki, mint amennyit tegnap fizettem. Sajnos azonban a költségek itt nem értek véget. A nemzeti parkba csak kísérővel lehet belépni, mivel úgy tűnt, hogy a hely valamilyen katonai területen fekszik. Továbbá belépőt is kellett fizetni. Ezt a kedves sofőrünk pedig nem említette, aki nem mellesleg ugyanaz volt, aki tegnap is kishíján megölt minket. A költség így 18000 tenge/főre jött ki összesen. Oké, nem olyan vészes, de mivel a költségvetésem nincs eleresztve, és még csak egy hét telt el, eléggé árérzékeny vagyok.

A valamivel több mint 4 órás autóút utolsó részét földúton tettük meg. De ez a kazah Alonso-t aligha zavarta. A földúton simán mentük a 70 km/h-s átlagsebességet, és ez nem vicc, direkt ránézten a kilometerórára.

Végül megérkeztünk az éneklő dűnékhez, ami amellett, hogy páratlan látvány (főleg annak, aki nem járt még életében sivatagban), a nevéből adódóan különleges is. Ha felmegyünk a dűne tetejére, és lecsúszunk onnan, a lepergő homok olyan hangot ad ki, mintha egy légcsavaros repülő zúgna el felettünk. Kipróbáltuk és valóban! A hangra még a talaj is belezengett. Egészen elképesztő volt! Állítólag erős szélben magától is hallatszódik, ahogy a szél fújja a homokot. 


Holnap egy kicsit lightosabb napom lesz. Napközben Evgenija barátnőjével talalkozom, aki elvisz az almati bazárba, délután pedig megint összefutok Ruslan-nal. Este pedig egy szintén Couchsurfingen megismert sráccal, Askhat-tal indulok a Kolsay-tavakhoz, ahová velünk tart egy kollegája is. Ez egy két napos túra lesz a tavakhoz, ahonnan vasárnap este érünk vissza.


Nekem, aki még életében nem látott sivatagot külön élmény volt

Meseszép

Cipő nélkül egyszerűbb volt

A dűne tetején Stefan

A kazah sivatag

Szerencsétlen öreg Daewoo kapott rendesen

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Bes Of... (vol.3)

Szerző:
Kép
Közkívánatra készítettem egy újabb top 10-es listát, de ígérem nem lesz több, mert már ez is kicsit erőltetett. A helyi gasztronómia megismerése éppúgy hozzátartozik az utazások izgalmaihoz, azonban sajnos én csak az utóbbi években lettem erre nyitott és érdeklődő. Különösebb ínyencségek, vagy az európai gyomor számára extrém különlegességnek számító kaják nem nagyon vannak a listán (még), de legyen akár az egy egyszerű pizza, vagy a sokak kedvence, a császármorzsa, ami finom az finom, és ha különösen az, akkor itt a helye a listán. Íme, a 10 legjobb kaja, amit külföldön kóstoltam. (Megjegyzés: sajnos igen sok kajáról nem készítettem fotót, így több helyre csak „kiguglizott” képet tudtam beszúrni) 10. Császármorzsa (Villach an der Drau, Ausztria) Ki ne ismerné ezt az egyszerűen elkészíthető, de isteni édességet, a császármorzsát? Ráadásul, aki hamisítatlan, autentikus ízekre vágyik, annak nem is kell messzire mennie, csupán ide a szomszédba, Ausztriába. Életem első külföldi utaz...
További információk

Irány a vadkelet!

Szerző:
Kép
Kedves Barátaim! Egyelőre még csak hozzátok szólok, mert Ti követitek majd a kalandjaimat, remélhetőleg rendíthetetlen figyelemmel. Mint oly sokan tudjátok napokon belül ismét útra kelek, az úti cél Közép-Ázsia és a Kaukázus. Egyedül egy hátizsákkal, minimális költséggel igyekszem minél jobban megismerni ezt a két valóban kevéssé ismert régiót és annak kultúráját, természeti kincseit, az ott élőket, és gasztronómiáját. Igyekszem minél sűrűbben jelentkezni fotókkal és történetekkel, melyeket - amennyire a technikai feltételek lehetővé teszik- itt osztok majd meg Veletek. A túra első állomása Kazahsztán lesz, ahol terveim szerint 10-11 napot töltök majd, ahonnan a szomszédos Kirgizisztánba megyek tovább. Innen október 11-én repülök Törökországba, Isztambulba, ahol 3-4 napot tervezek eltölteni. A városnézés után Grúzia következik, ahol egy újabb legalább 10 napos felfedező túra vár rám, hogy minél jobban megismerjem ezt a csodálatos országot. Grúzia után, az utam végső állomása, egy...
További információk

Best Of...

Szerző:
Kép
Sajnos egy újabb nagyobb utazás még várat magára (remélhetőleg nem sokáig), addig, hogy ne haljon meg a blog készítettem egy „Best Of” féle posztot, azokból a fővárosokból, ahol eddig jártam. Nehéz volt sorrendet állítani, valamint kiszűrni tíz várost, azok közül, ahol már jártam. Már csak azért is, mert nem voltam még olyan helyen, ami csalódást keltett volna, vagy ami ne lett volna valamiért különleges számomra. Most mégis kiemeltem 10 fantasztikus várost, amelyek nem is az építészeti csodái, sokkal inkább a sajátos hangulatuk miatt lopták be magukat a szívembe. 10. Párizs, Franciaország Talán Párizs az egyetlen tipikus turistás város a listán. Európa, sőt a világ egyik leglátogatottabb úti célja méltán népszerű, azonban a turisták fullasztó jelenléte nagyon sokat ront az összképen. Viszont a városnak annyira egyedi és erőteljes atmoszférája van, amit ez az irdatlan embertömeg sem tudott elnyomni, még főszezonban sem. Egyik leghatározóbb élményem, amikor kora reggel, még jóval 8...
További információk