Viszlát Grúzia, hello Örményország!

Szerző: humanonway november 01, 2017

Utazásom lassan a végéhez közeledik, hiszen elértem az utolsó állomást, Örményországot, azon belül is a fővárost, Jerevánt. És persze utazásomhoz hűen az odaút sem volt zökkenőmentes, mert hát miért is lenne?

Bár eredetileg marshrutkával terveztem menni, és bár minden egyes porcikám irtózott egy újabb 6 órás kéjutazástól, még mindig ez volt a legolcsóbb megoldás. (A vonat lehet, hogy olcsóbb lett volna, viszont lényegesen lassabb.) A buszállomásra kiérve azonban letámadtak a taxisok. Én pedig engedtem nekik. A sofőr kerek 200 lariért (20 ezer huf) már vitt is volna Jerevánba, már indította is a motort. Hát de mondom nem úgy van az, van még hátul két hely, várjunk szépen, hátha akad még jelentkező Jerevánba, nem sietek sehova. Ennyi pénzért amúgy se mennék egy métert sem. A sofőrnek ez láthatóan nem tetszett, és hirtelen le is ment az ár 150 larira. Még ezt is sokallottam, tekintettel arra, hogy a marshrutka 30 lari az örmény fővarosba. Nem egész 5 perc múlva egy taxi futott be mellénk, amiből egy idősebb pár szállt ki, nagy pakkokkal. Ők lesznek az én embereim, gondoltam. Vicces volt, mert a sok taxissal együtt én is le támadtam őket, de az angolra egyből felfigyeltek. Peter és Carol egy nagyon szimpatikus és kedves pár volt Kanadából. Ők is Jerevánba tartottak és boldogan csatlakoztak hozzám. Így a 150 lari egyből elharmadolódott, és már száguldottunk is Jereván felé. Megint túl hamar dőltem hátra elégedetten, ugyanis az autó nem sokkal a grúz-örmény határ után lerobbant. Az ékszíj megadta magát. Az volt a szerencse, hogy egy bazi nagy hegymenetben történt mindez, így egyszerűen csak vissza tudtunk gurulni a legközelebbi településig. De így is szívtunk 3 órát. Naivan azt gondoltam, majdnem fele annyi idő alatt Jerevánban leszek, és embriópóz helyett anyósülésen ülve élvezhetem az örmény tájat. Utóbbi még oké, de előbbi inkább egy kálvária lett, semmint egy sima taxiút. Mindegy kezdek már hozzászokni.

Jereván pedig egy abszolút kellemes meglepetés. A városról nem sokat tudtam, és nem is igazán vártam tőle sokat, de meglepően élénk és európai. Rengeteg a zöld terület és a park, amelyek rendben is vannak tartva. Építészetileg ugyan nem nyújt túl sok érdekeset, a belváros olyan, mint Zugló csak kipofozva. Második nap részt vettem egy ingyenes városnéző túrán. A túravezető, Vako igen sok érdekességet mondott el a városról, ami nem tetszett, hogy túl sokat politizált és meglehetősen szubjektív hangnemben mondta el a dolgokat. És természetesen valójában fél Törökország örmény, ahogyan fél Azerbajdzsán is, ja és persze a grúz abc-t is egy örmény alkotta meg, még hozzá úgy, hogy a türelmetlen grúzok nem hagyták nyugodni a mestert spagetti evés közben, aki dühében a falhoz vágta a tésztát, és a falon lévő lenyomatból megszületett a grúz abc. Mindez persze nem igaz, de nem túl elegáns gúnyolódás, főleg, hogy egy európai első ránézésre nem tudna különbséget tenni a grúz és az örmény írás között. Az biztos, hogy a két nép nem kebelbarátok, bár Örményországnak nem sok jó szomszédja akad. A határ Törökország felé le van zárva, az azeri-örmény háború gyakorlatilag pedig még napjainkban is zajlik a karabahi terület körüli lezáratlan vita miatt. Egyedül Iránnal van normálisnak mondható kapcsolata, de ott meg a vallási különbségek okoznak ellentéteket. Örményország ugyanis ősi keresztény nép, sőt ők az első keresztény nemzet a világon (a második Grúzia, a harmadik pedig Etiópia... ki gondolná?). Ebből kifolyólag rengeteg ódon templom található szerte az országban. Bármelyik elmehetne egy Trónok harca-helyszínnek.

Jerevánban járva érdemes felkeresni az örmény népirtásról szóló múzeumot. A 20. század elején a törökök által elkövetett genocídiumot sok ország nem ismeri el, ezt azonban az örmények egészen sokkolóan és naturálisan igyekeznek cáfolni. A múzeum szigorúan erős idegzetűeknek ajánlott, több embert kapott el a sírás. Nem gondolom, hogy halott, megkínzott gyerekekről és csecsemőkről készült fotókat kéne az emberek képébe tolni, még akkor sem, ha ezek valóban megtörténtek. Már csak kegyeleti okokból sem. Túlságosan erre lett helyezve a hangsúly, és így az egész csak egy hatásvadász horrormúzeum. Legalábbis véleményem szerint.

Jerevánból érdemes kirándulást tenni Geghardba és Garniba. Míg előbbi egy félig sziklába vájt, középkori kolostor, utóbbi egy ókori görög templom.

Jerevánra visszatérve érdemes még megemlíteni a metrót. A mindössze egy vonalból álló hálózat (már ha lehet annak nevezni), amellett, hogy röhejesen olcsó (55 Ft egy metrójegy), zsetonnal működik. A kocsik a budapestihez hasonló, szovjet metrókocsik, a szerelvények azonban mindössze két vagonból állnak.

És igen!!! I Love Yerevan felirat! A turisztikai klisék netovábbja

Egy örmény katolikus templom Jerevánban

A város látképe felhős időben nem a legszebb, tekintettel arra, hogy közelben magasodó Ararat sokat dob az összképen. Kicsit azért látszik a képen

Külvárosi komorság

Az egykori Sztálin szobor helyén ma az Örmények anyja szobor áll a város felett, szigorú tekintete Törökország felé néz

A szobor körül pedig egy kisebb fegyverarzenál

Pár éve ennél a tónál adott egy rögtönzött koncertet Kanye West, amikor párjával, az örmény származasú Kim Kardashiannal Jerevánba látogatott. A koncert egy kisebbfajta tömeghisztériává alakult